90 FOKOS FORDULAT

Teret a közérdeknek!

Minden társadalmi termelőerő, amit az ötezer éves történelem kimunkált, az emberiség közös terméke. Ezek a közösen létrehozott termelőerők – és köztük a legfontosabb: az ember a maga tapasztalatával, tudásával és csodálatos képességeivel – csak akkor teljesedhetnek ki, és élhetnek  harmóniában a természettel, ha közösen is működtetjük őket.

Programunk, a „90 fokos fordulat” egy olyan társadalmi-gazdasági átalakítási programtervezet, amely a közösségi termelés formák fokozott alkalmazása révén kiutat kíván mutatni a jelenlegi neoliberális, a profit és az individualizmus kizárólagos uralmára épülő, velejéig irracionális és antihumánus kapitalista társadalmi rendszerből.

Az új, a közösségi érdek érvényesülését preferáló társadalmi-gazdasági berendezkedésig vezető utat azonban csak lépésről lépésre lehet megtenni. Ezért megvalósításához erős társadalmi támogatásra és nemzetközi összefogásra van szükség.Ehhez várjuk az Ön segítségét, észrevételeit, jobbító szándékú bírálatát is.

A programtervezethez már eddig is sokan hozzászóltak, gazdagították, javították. A program a javaslatok, viták alapján mindig frissül. Továbbra is nyitottak vagyunk minden építő jellegű kritikára, mert a programot csak közös bölcsességgel, de legfőképpen a közös gyakorlat során formálhatjuk készre.

Minden elképzelés, terv csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Nem csak kedvtelésből kezdeményeztük, és annyi hozzászóló, bíráló sem pusztán időtöltésből fejlesztette tovább ezt a programvázlatot. Tudjuk, hogy további kimunkáláshoz és végrehajtásához társadalmi támogatás, szervezett munka kell. Ezért

FELAJÁNLJUK PROGRAMUNKAT

BÁRMELY  CIVIL SZERVEZŐDÉSNEK, MOZGALOMNAK VAGY PÁRTNAK,

AMELYIK MAGÁRA VÁLLALJA MEGVALÓSÍTÁSÁT!

Eddig erre egyetlen civil szerveződés, a Magyar Egyesült Baloldal Mozgalom vállalkozott, amely a programot némi kiegészítésekkel magáévá tette. Ennek örülünk, és nyitottak vagyunk a program céljait és közösségi, nemzetközi szellemiségét elfogadó minden más társadalmi csoport felé is. Ugyanakkor leszögezzük, hogy programunk a MEBAL, vagy bármely egyéb, programunkat elfogadó szerveződés sorsától függetlenül él, fejlődik és módosul a viták, szakmai vélemények és természetesen az adott konkrét gazdasági-társadalmi helyzet függvényében.

A kezdeményezők:

Dr. Artner Annamária közgazdász
Benyik Mátyás közgazdász
Dr. Farkas Péter közgazdász
Dr. Krausz Tamás történész
Dr. Lugosi Győző történész
Dr. Szász Gábor mérnök
Dr. Vígh László közgazdász

9 gondolat erről: „90 FOKOS FORDULAT

  1. Legyen az egyedülélőknek,is minden téren kedvezmény! Buszon,vonaton,strandon, boltokban,stb . Mert az egyedülélők közt is létezik, kiskeresetű ,beteg, nincstelen.

  2. Legyen a falvakban is ingyenes internet, csak szociálisan rászorulóknak! Járjon több busz a falvak,svárosok között, hétköznap,hétvégén! Legyenek napra,hétre kész falusi önkormányzatok,kevés bürokráciát! Segélyt a rászorulóknak minimális föltételekkel, kevés bürokráciával! Minden rászorulónak érthetően megfogalmazott pályázási lehetőség,min 1000 önerő ellenében,mindenre mire csak lehet, pályázni, s az önkormányzatok ügyfélszolgálatán kaphatóak legyenek ingyenes a 4 -es lapformában a pályázati ívek!

  3. Ha már propagálom ezt az oldalt, annyit azért igazán elvárhatnák attól, aki, ki moderálta a hozzászólásomat, hogy annyi fáradságot azért vegyen magának, hogy jelzi számomra a moderálást és annak indokait.
    Legalább vállad az arcod és a nevedet, ha a véleményedet nem is mered ideírni.

  4. Beleolvastam a dokumentumba, több általam is fontosnak tartott téma szerepel. 2009 óta fejlődött valamit a dolog?

    1. Nem, sajnos azóta nem került sor a dokumentum frissítésére. Pedig időszerű lenne.

  5. Tömören és röviden. Ez már majdnem szocializmus. Kezdetnek, átmenetileg jó.

  6. Végighallgattam Artner Annamária és Bolgár György beszélgetését a Klubrádióban (16.08.25) amely beszélgetés eléggé felkeltette a figyelmemet ahhoz, hogy az itt megtalálható dokumentumot végigolvassam.

    Az olvasottak alapján az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ez a program a Kádári szocializmus újraépítésének teljes programja – némi piacgazdasággal tarkítva mint pl anno 1985-től a Gazdasági Munka Közösségek és Vállalati~ GMK-k engedélyezése.

    Mindemellett feltűnő számomra, hogy a jelenlegi (2010 óta regnáló) kormányzat ennek a programnak számos elemét szóról szóra megvalósította elsősorban az állam szerepének növelése, a bankrendszer, a külkereskedelem, energia-szektor, deviza adósságok, a látszólag független MNB bekebelezése, stb tekintetében. Talán ők is olvasták és nosztalgiájuk programjává tették.
    Ha módosítják a dokumentumot jelölhetik a részeket amelyek „megvalósultak” – vagy majdnem.

    Őszintén sajnálom, hogy a szerzők összesen egy bekezdést szántak a Kádári szocialista rendszer összeomlásának elemzésére és annak okait a szocializmus belső fenntarthatatlanságának megmutatása helyett, külső okokra vezették vissza.
    Talán igencsak lényeges, hogy a közérdek negyvenéves „mindenek fölé helyezésének” és az így elméletileg (lásd programjuk) elérhető hihetetlen gazdasági sikereknek az ellenére miért is kellett a hatalomban maradni akaróknak kapitalista hitelforrásokhoz nyúlni az elégedetlenség csillapításához és ez végül is miért vezetett a rendszer finanszírozhatatlanságához.

    Esetleg ha tovább elemzik, nem jutnak arra a következtetésre, hogy ezt újra fel kellene építeni – illetve ha mégis, akkor talán előre látnák a rendszer beépített bukását. Igaz 40 év fenntarthatóság elég hosszú idő bár semmi garancia rá!

    Az itt leírt program alapján megálmodott társadalomban két nemzedék „önfeláldozott” azzal, hogy majd a következő nemzedéknek jó lesz. Nem sikerült.

    Már 1949-ben is igen nehéz volt „motiválni” az embereket a szocializmus felépítésére. Kellett egy kis diktatúra hozzá (meg a szovjet hadsereg).
    A motiváció hiánya pedig kizárja a sikeres innovációt. A „közérdek” és a lehetséges Alsó-Mocsoládi két példányban történő hasznosítás? Jelképes szabadalmi díjakért?

    Szintén kérdésesnek látom a K+F elképzeléseket. Úgy tűnik az Apple garázsból –> világvállalat típusú sikere még mindig kísért és sokan megismételhetőnek tartják.
    Véleményem szerint a jelenlegi technikai szinten (de a 2009-esen is) ahhoz, hogy valaki innovatív eredményt tudjon felmutatni olyan fejlettségű háttér kell, hogy .. egyszerűbb elmenni olyan helyre ahol ez megvan. (Persze le lehet zárni újra a határokat.)
    Valóban a rendszerváltás előtt volt műszergyártásunk (bár jelentős része a becsempészett Cocom-listás alkatrészeken és technológián alapult) de ne felejtsük el, hogy piacunk a vasfüggöny mögé zárt vörös tábor volt. Nyugat, de akár latin-Amerika felé is eladni valamit nem volt könnyű dolog.

    A teljes foglalkoztatási elképzelések csodálatosak, de új, innovatív, a világot is érdeklő termékek előállítása nélkül eléggé irreálisak.
    Ez a teljes foglakoztatás nagyon emlékeztet azokra az időkre amikor öt munkás közül egy ásott négy meg a lapátot támasztotta, hiszen az egy gödör kiásásához a teljes foglakoztatás jegyében vették csak fel az öt embert.
    Tehát ha a meglévő termék mennyiség előállításához kell mindenkit foglalkoztatni akkor vagy túltermelés jön létre ( a jelenlegi hatékonyság mellett), vagy vissza kell térni a kézzel varráshoz és a nyíllal vadászáshoz mert az tényleg ad annyi „elfoglaltságot”. Persze ha a túltermelés mellett döntünk.. akkor praktikusan azt el is kell adni valahol.

    Mindezek ellenére el kell ismernem a Kádári szocialista rendszer (vagyis az Önök sikeresen megvalósított programja is) az átlagosan alacsonyabb életszínvonal mellett a döntő többségnek élhetőbb környezetet biztosított / biztosíthatna.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük